A melléknév állhat jelzőként közvetlenül a főnév előtt, amelyre vonatkozik. Ilyenkor a melléknevet egyeztetjük a főnévvel, azaz a melléknév végződése attól függően változik, hogy milyen nemű, számú és esetű a főnév. Ezt melléknévragozásnak nevezzük. A németben három fajta melléknévragozás van. A melléknévragozást az határozza meg, hogy milyen névelővel áll a (jelzős) főnév: határozott, határozatlan, vagy nincs névelő.

Melléknévragozás határozott névelő után

Inge schenkt Nico ein gestreiftes Hemd. – Nico findet das gestreifte Hemd nicht so schön.

Ha a főnév előtt határozatlan névelő áll, alany- és tárgyesetben a melléknév a határozott névelő végződését veszi át.

Ha azonban határozott névelő áll a főnév előtt, a melléknév -e vagy -en végződést kap.

Hímnem: 
der schicke Pullover (alanyeset)
den schicken Pullover (tárgyeset)
Nőnem:
die schicke Hose (alany- és tárgyeset)
Semleges nem:
das schicke Hemd (alany- és tárgyeset)
Többes szám:
die schicken Schuhe (alany- és tárgyeset)

A hímnemű főnevek előtt álló melléknevek tárgyesetben -en-re végződnek.
A többes számú főnevek előtti melléknevek szintén -en végződést kapnak határozott névelő után.

Melléknévragozás birtokos névelő és a kein- tagadószó után.

A birtokos névelővel (pl. mein, dein, sein, …) vagy a kein- tagadószóval álló főnevek esetén …

• egyes számban a határozatlan névelő szerint ragozzuk a melléknevet.
• többes számban a határozott névelő szerint ragozzuk a melléknevet.

Hímnem:
kein schicker Pullover (alanyeset)
keinen schicken Pullover (tárgyeset)
Nőnem:
keine schicke Hose (alany- és tárgyeset)
Semleges nem:
kein schickes Hemd (alany- és tárgyeset)
Többes szám:
keine schicken Schuhe (alany- és tárgyeset)