Módbeli segédigék: können és müssen
A können és müssen igék úgynevezett módbeli segédigék, amelyek általában egy másik igével együtt állnak a mondatban. A segédigék az alany cselekményhez való viszonyát jellemzik, amely cselekményt a második ige fejezi ki.
Tevékenység semleges leírása:
Ich stehe auf.
A können segédige: Lehetőség vagy képesség leírása:
Ich kann aufstehen. (Nem vagyok beteg vagy sérült, tehát képes vagyok felkelni.)
A müssen segédige: Szükségszerűség leírása:
Ich muss aufstehen. (Időpontom van, esetleg orvoshoz kell mennem, tehát muszáj felkelnem.)
A segédigék ragozása
A segédigéket máshogy ragozzuk, mint a „sima“ igéket:
- A szótő magánhangzója egyes számban és többes számban gyakran eltér.
- Egyes szám első és harmadik személyben a segédige nem kap végződést.
Példa: müssen
egyes szám | |
1. személy | ich muss |
2. személy | du musst |
3. személy | er/sie/es muss |
többes szám | |
1. személy | wir müssen |
2. személy | ihr müsst |
3. személy | sie müssen |
ön, önök | Sie müssen |
Segédigék a mondatban
- Egyszerű jelen idejű kijelentő mondatban a segédige ragozott alakban a második helyen áll.
- A második ige (a cselekvés jelentésének hordozója) főnévi igenévként a mondat végén áll. Ez azt jelenti, hogy nincs ragozva, szótári alakban áll.
alany és ragozott segédige | 2. ige (főnévi igenév) | |
Ich muss | morgen | arbeiten. |
Du musst | morgen | arbeiten. |
Er muss | morgen | arbeiten. |
Wir müssen | morgen | arbeiten. |
Ihr müsst | morgen | arbeiten. |
Sie müssen | morgen | arbeiten. |
A mondat elemeit felcserélhetjük, de a segédige és a főnévi igenév pozíciója nem változik: Morgen muss ich arbeiten.
Nyelvtani fogalmak németül: das Modalverb: A módbeli segédigék olyan igék, amelyek általában egy másik igéhez csatlakoznak, annak mondatbeli jelentését módosítják, árnyalják. Meghatározzák például, hogy egy adott cselekvést el lehet vagy el kell-e végezni. Jelen időben a segédigét ragozzuk, a második ige pedig főnévi igenévi alakban áll a mondatban. der Infinitiv: A főnévi igenév az ige ragozatlan alakja. Az igékkel általában ebben a formában találkozunk a szószedetekben és szótárakban, ezért szótári alaknak is nevezzük. A német főnévi igenevek általában -(e)n-re végződnek. |