Nyelvtan

Módbeli segédigék

Módbeli segédigék: können és müssen

A können és müssen igék úgynevezett módbeli segédigék, amelyek általában egy másik igével együtt állnak a mondatban. A segédigék az alany cselekményhez való viszonyát jellemzik, amely cselekményt a második ige fejezi ki.
Tevékenység semleges leírása:

Ich stehe auf.

A können segédige: Lehetőség vagy képesség leírása:
Ich kann aufstehen. (Nem vagyok beteg vagy sérült, tehát képes vagyok felkelni.)

A müssen segédige: Szükségszerűség leírása:
Ich muss aufstehen. (Időpontom van, esetleg orvoshoz kell mennem, tehát muszáj felkelnem.)

 

A segédigék ragozása
A segédigéket máshogy ragozzuk, mint a „sima“ igéket:

  • A szótő magánhangzója egyes számban és többes számban gyakran eltér.
  • Egyes szám első és harmadik személyben a segédige nem kap végződést.

Példa: müssen

egyes szám  
1. személy ich muss
2. személy du musst
3. személy er/sie/es muss
többes szám  
1. személy wir müssen
2. személy ihr müsst
3. személy sie müssen
ön, önök Sie müssen

 

Segédigék a mondatban

  • Egyszerű jelen idejű kijelentő mondatban a segédige ragozott alakban a második helyen áll.
  • A második ige (a cselekvés jelentésének hordozója) főnévi igenévként a mondat végén áll. Ez azt jelenti, hogy nincs ragozva, szótári alakban áll.

 

alany és ragozott segédige   2. ige (főnévi igenév)
Ich muss morgen  arbeiten.
Du musst morgen  arbeiten.
Er muss morgen  arbeiten.
Wir müssen morgen  arbeiten.
Ihr müsst morgen  arbeiten.
Sie müssen morgen  arbeiten.

 

A mondat elemeit felcserélhetjük, de a segédige és a főnévi igenév pozíciója nem változik: Morgen muss ich arbeiten.

Nyelvtani fogalmak németül:

das Modalverb: A módbeli segédigék olyan igék, amelyek általában egy másik igéhez csatlakoznak, annak mondatbeli jelentését módosítják, árnyalják. Meghatározzák például, hogy egy adott cselekvést el lehet vagy el kell-e végezni. Jelen időben a segédigét ragozzuk, a második ige pedig főnévi igenévi alakban áll a mondatban.

der Infinitiv: A főnévi igenév az ige ragozatlan alakja. Az igékkel általában ebben a formában találkozunk a szószedetekben és szótárakban, ezért szótári alaknak is nevezzük. A német főnévi igenevek általában -(e)n-re végződnek.