Németországban a 12. századig csak a keresztnevükön szólították egymást az emberek. Később elkezdtek ragadványneveket használni (pl. Nagy Henrik vagy Merész Károly). A családnevek a 15. században terjedtek el.

A tipikus német nevek általában a középkorból származnak és különböző foglalkozásokra vezethetők vissza. Az akkoriban legfontosabb szakmák a mai leggyakoribb német vezetéknevekké váltak. A Müller (molnár) a legelterjedtebb, de van rengeteg Schneider (szabó), Fischer (halász), Schuster (varga) és Weber (takács) is. Néhány vezetéknevet kicsit megváltoztattak, így lett például a Schmiedből (kovács) Schmidt, a Bäckerből (pék) pedig Becker.

Németországban a családnév elhagyhatatlan eleme az udvarias kommunikációnak. Úgy szólítjuk meg a felnőtt embereket, hogy „Frau Müller“ vagy „Herr Schuster“ és a Sie segítségével magázzuk őket. Például egy tanárnak is magáznia kell a diákjait, ha azok betöltötték a 16. életévüket és ragaszkodnak a hivatalos megszólításhoz.