Az elbeszélő múltat leginkább írásban használjuk, például életrajzokban:
Der Architekt Walter Gropius wanderte 1934 aus und arbeitete ab 1937 in den USA.
A wandern és arbeiten szabályos igék. A szabályos és rendhagyó igék közti különbséget már átvettük az összetett múlt időről szóló leckében. Azok az igék, amelyek összetett múlt időben szabályosak, -t végződést kapnak befejezett melléknévi alakban. Ezek elbeszélő múltban is szabályosak.
Az elbeszélő múlt idejű alak képzésénél a szótőhöz a -te- időjelet és a személyragot illesztjük, egyes szám 1. és 3. személyben (látszólag) nincs személyrag, ezért a -te után nem áll semmi.
Az igét tehát így ragozzuk elbeszélő múlt időben:
| egyes szám: | |
| 1. személy | ich wanderte |
| 2. személy | du wandertest |
| 3. személy | er/sie/es wanderte |
| többes szám: | |
| 1. személy | wir wanderten |
| 2. személy | ihr wandertet |
| 3. személy | sie wanderten |
| ön, önök: | Sie wanderten |
Ezt a fajta ragozást már ismered a módbeli segédigék elbeszélő múlt idejű alakjaiból.
Amennyiben a szótő -t vagy -d betűre végződik, akkor a -te- időjel elé egy ejtéskönnyítő -e-t illesztünk, így -ete- áll a személyrag előtt:
| egyes szám: | |
| 1. személy | ich arbeitete |
| 2. személy | du arbeitetest |
| 3. személy | er/sie/es arbeitete |
| többes szám: | |
| 1. személy | wir arbeiteten |
| 2. személy | ihr arbeitetet |
| 3. személy | sie arbeiteten |
| ön, önök: | Sie arbeiteten |
|
Nyelvtani fogalmak németül: das Präteritum: Az elbeszélő múlt időt leginkább írásban használjuk múltban lezajlott események, tevékenységek vagy állapotok kifejezésére. Bizonyos igék, például a sein elbeszélő múlt idejű alakját gyakran használjuk a beszélt nyelvben is. |